Sokan tették fel nekem ezt a kérdést az elmúlt hónapokban, és ez teljes mértékben érthető azoktól, akik olvasták mondjuk a 2006-ban született írásaim egy részét. Akik nem, azoknak álljon itt pár sor az Orbánok és Bencsikek című írásomból, ami 2006. november 30-án született, és a Paramparya.INFO-n lett annakidején publikálva:

Nem Toroczkait akarom védeni, hiszen vele kapcsolatban is csak egyetlen dologban vagyok biztos: minden cselekedetét a jó szándék vezérli, és köze nincs semmiféle földalatti, besúgó szervezethez. Emellett pedig egyértelművé kell tenni, hogy ő is a tipikus vulgár-nacionalista „szellemi” irányultság híve. Ez egész életművében egyértelműen tükröződik. Még akkor is, ha a közvetlen környezetében akadnak olyanok, akik a bal és a jobb között húzott vonalon, inkább a jobb oldalon helyezkednek el.
Annyit tudok üzenni itt minden jó érzésű embernek, hogy nem a Toroczkai által említett „oszd meg és uralkodj” elve mindenben a hibás.
Természetesen ezt is szem előtt kell tartani, de valaki észre vehetné már, hogy amíg a ma jobbnak nevezett oldalon a Csurkák, Orbánok, Bencsikek és különféle talpnyalók helyét nem veszik át értelmes emberek (ami persze, hogy képtelenség), addig teljesen mindegy, hogy ki kormányoz: semmi sem változik! Emellett pedig Baranyi Tibor Imre igazsága megkérdőjelezhetetlen, miszerint a „megosztottság kétségtelenül ördögi (diabolikus) dolog, viszont a hamis és hazug egység még inkább az.”

Nekünk, akik az utolsó rómaiként tartjuk számon Julius Evolát, mesterünkként tiszteljük Hamvas Bélát és tanítványát Dr. László Andrást, vagy éppen a Szent Hegy bölcsének nevezzük Srí Ramana Maharsit, valljuk be őszintén, nem sok választásunk lehet, ha szóba kerülnek az úgynevezett demokratikus választások. Azaz konkrétan semmi. Egyszerűen nem szabad részt venni a demokratikus bohóckodásban, és éles vonalat kell húzni magunk és a demokrácia közé, mert semmiben sem fogadhatjuk el a legbetegebb éra játékszabályait. Ezt még ma is így gondolom, azonban felvetettem, és rajtam kívül többen is számításba vettek egy másik alternatívát, amely kifejtése előtt álljon itt egy kis történeti áttekintés bizonyos dolgokkal kapcsolatban, hogy a mondandóm érthető legyen.
2002-ben ismerkedtem meg Szentesi Zöldi Lászlóval, aki jelenleg a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, és aki már akkor is nagy Orbán fanatikus volt. Minden nézeteltérésünk ellenére jóban lettünk, és segített nekem, hogy a Magyar Nemzetnél párhetes szakmai gyakorlaton vehessek részt (ezzel kapcsolatban mindenki elolvashatja április 9-én írt jegyzetemet, ami a Levél az egykori Szentesi Zöldi Lacinak címet viseli). Neki köszönhetően ismertem meg Gazdag Istvánt 2003-ban, aki akkor a Magyar Demokrata publicistája volt (talán még ma is az), és azon munkálkodott sok értelmes fiatallal egyetemben, hogy amennyiben szakad a MIÉP, egy teljesen „európai” mintára szerveződő jobboldali párt jöhessen létre. Ez lett volna a Magyar Nemzeti Front és a Patrióta Ifjúság. Ez a kezdeményezés sajnos idővel teljesen elhalt. Abban az időben a Jobbikosokat mi csak irredenta hülyegyerekeknek tartottuk, vad sovinizmussal. Ez tény. Szintén akkoriban vette fel Gyula barátom a HVIM-mel a kapcsolatot, aminek mára az elnöke lett. Nem kell talán leírni, hogy a HVIM-ről is hasonlókat gondoltam abban az időben, mint a Jobbikról.
Így sokan közülünk, teljesen kiábrándulva mindenféle aktuálpolitikából, teljes mértékben a Hagyomány, a Metafizikai Tradíció felé fordultunk, és egy időre hátrahagytuk a múltat. Ezen nem változtattak a 2006. évi országgyűlési választások sem, hiszen Csurka már akkor is csak mosolygásra adhatott okot, semmi másra.
Azonban sok dolog történt 2006-ban, amiben nekünk is állást kellett foglalnunk, sőt, ezek a folyamatok bizakodásra adtak okot. Az egyik ilyen fontos dolog volt, a Mi magunk mozgalom megjelenése a HVIM keretein belül. Egy 2006. december 2-án megjelent írás erről:

Éjjel kaptam egy e-mailt (többet is egyébként, de ez az, amit most kiemelnék) utolsó hozzászólásaim után, amiben arról próbáltak nekem képet adni, hogy milyen, és merre halad a HVIM-ben jelenleg uralkodó világnézet. Ezzel kapcsolatban valóban félre kell tennem mindenfajta érzelmet, és előítéletet, hiszen körülbelül négy évvel ezelőtt azért nem léptem be a HVIM -be, mert (talán ez a legmegfelelőbb, de nem tőlem eredő megfogalmazás) „irredenta hülye gyerekeknek” tartottam őket, még ha ez nem is nagyon tűr nyomdafestéket.

Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy az akkori alapvető világnézetük, még ha csatlakoznak is, és hatással tudnak is lenni valódi jobboldaliak a mozgalomra, megváltozik. Így természetesen kivártam, persze nem azzal kapcsolatban, hogy leszek e valaha is vármegyés aktivista, hanem azért, hogy idővel mit tudok mondani a mozgalomról. Lesz -e változás.
Mivel az életkörülményeim úgy hozták, hogy a városi forgatagtól visszatérhettem nyugodt, természetes környezetembe, eltávolodtam egykori, és ma is így tekintek rá, legjobb barátaim egyikétől. Ő Zagyva György (Gyula), a HVIM jelenlegi elnöke.
Szóval nem sok információval rendelkeztem arról, hogy merre halad ez a mozgalom, évi szinten egyszer-kétszer beszéltünk. Ami pedig a média által elhangzik velük kapcsolatban, hogy őszinte legyek, ugyanannyit ér, mint amit mással kapcsolatban megtudhatunk a világról. Semmit, vagy inkább egészen mást. Emellett pedig azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy minden ehhez hasonló mozgalomnak két arca van. Pontosabban egy belső, és a külső, amit a világ felé mutat. Ez természetesen nem pozitívum, de a XXI. században csak így lehet egy szervezetet felépíteni, nehogy a jelenleg uralkodó szabályok, rendeletek, és törvények, ha a hatalomnak úgy tartja kedve, pillanatok alatt tönkre tegyenek mindent. Megjegyzem, hogy többek között pontosan emiatt az elengedhetetlen kétarcúság miatt nem tudnék effajta szervezetek tagja lenni.
Annyit tudtam végig, hogy a Magyar Szigeten már általam is mélyen tisztelt szerzők, előadók is jelen vannak. Ami nemcsak, hogy előrelépés, de dicsérendő is. Azt azonban soha nem is vártam, és ostobaság is lett volna várni, hogy az egész mozgalom egy totális jobbratolódáson megy keresztül, hiszen egy valóban jobboldali szervezet lehetőségei manapság pontosan akkorák, amelyeket László András tökéletesen megfogalmazott. Azonban, mint olyan természetes szövetségesek, akik munkáját érdemes szemmel tartani, sohasem kerültek ki látószögemből, és nem is fognak.
Így különösen azért is örültem a fent említett e-mailnek, mert végre minden általam látott negatívum (az utolsó írás hozzászólásainál) ellenére, arról is kaphattam képet, amit nem látunk. Például, hogy a jól ismert Bognár „forradalmárzavaros” József, miért is vette képzeletbeli listáján László Andrásékon kívül a HVIM -et is az idegenszívűek sorába. Vagy, hogy valójában honnan is ered Bencsik úr szemléletváltása velük kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan pedig, hogy már jó ideje figyelmet fordítanak arra, hogy a tagságban ne legyen meghatározó többek között a sovinizmus, a gyűlölködés, vagy a materializmus. A http://www.mimagunk.com/ oldalon pedig ezekre a sorokra bukkantam:

„A Mi Magunk jelképe a sötét felhők közül előbukkanó nap. A történelmi, földrajzi és gazdasági szálak millióival összetartozó Kárpát-medencét évtizedek óta a sötétség, a materializmus, a sovinizmus, a gyűlölködés, a kommunizmus, különféle huszadik századi aljas rendszerek uralták. Ebből a helyzetből kívánunk kitörni. A napkorong az emberiség legősibb szimbólumai közé tartozik. A Mi Magunk színe az arany, amely jelentése: a fény és a bölcsesség. Az arany mindig a magas minőséget szimbolizálja.”

Forrás: http://mimagunk.com/mimagunkrol

Ezek fényében talán elképzelhető, hogy minden híresztelés ellenére a HVIM, ha nem is a teljesen tiszta, és nem is a mozgalom egésze, de jó úton halad, és minden valószínűség szerint, a magukat mérsékeltnek, jobbközépnek, vagy hasonló, valójában nem is létező, címkékkel ellátó „barátaink” az elmúlt időben ezért próbálják őket ellehetetleníteni.

Bár a Mi magunk közben megszűnt, viszont jelentős szerepe megmaradt a HVIM-ben, és aztán szerencsére a Jobbikban is bekövetkezett a számunkra megfelelő és helyeselhető váltás, ez pedig Vona Gábor személyéhez köthető, és a MIÉP totális szétforgácsolódásához. Végül a Jobbik és a HVIM stratégiai szövetséget kötött, és ekkor egyértelművé vált, hogy mi is újra részévé válunk a „színdarabnak”, mert az új alternatíva szerint, amit ma is követünk, ezt láttuk a legjobb megoldásnak. Itt kell kitérnem arra, hogy miért látom én „egy csapat dühödt, éhes proletárban a megoldás kulcsát”.

1. Elsősorban azért, mert úgy látom, hogy nem azok. A Jobbik jelenlegi tagságának nagy része egy az egész országon átívelő olyan baráti társaság, amelynek az alapjai még a XX. században keresendők. Nem dühödtek, mert sajnos a jó magyar szokás tagságuk nagyobb részére jellemző, és képtelenek haragudni bárkire is, képesek megbocsájtani még az utolsó ponton is, amikor pedig már nem szabadna. Abszolút nem arra megy ki a játék, hogy itt még egy párt közelebb kerüljön a húsosfazékhoz, hanem pontosan arra, hogy senki ne kerülhessen többé oda. A föld Istené, ahogy a hinduk mondanák! :)

2. Mert valójában nem látom bennük a megoldás kulcsát (persze attól még bennük lehet). Létszemléletünk szerint az ember egyedüli és végső célja csakis a metafizikai felébredés, amit minden kultúrkör máshogy és máshogy nevez. Evola terminológiájával élve a XX. században ennek úgy kell történnie, hogy „meglovagoljuk a tigrist”. Tehát a nagy kérdés az ebben a korban, hogy melyik mozgalom tudja lerakni egy olyan ország és élettér alapjait, ami elősegíti a felébredést, vagy legalább nem hátráltatja azt. Erre pedig felfogásunk szerint, egyedüli pártként ma Magyarországon csak a Jobbik képes. Vona Gábor számára Hamvas Béla Scientia Sacrája nem csupán egy könyv a sok közül, vagy Julius Evola Lázadás a modern világ ellen című műve, esetleg René Guénon a Mennyiség uralma és az idők jelei című remeke, hanem jóval több annál. Ha Vonának azt mondod, hogy Hagyomány, pontosan arra fog gondolni, amire mi is, és nem a népviseletre mondjuk, mint a magukat jobbközépnek nevező, valójában jobboldali színezetű baloldali pártok. A Jobbik programja pedig nem véletlenül olyan, amilyen. Az ökoszociális nemzetgazdaság például nem véletlenül szerepel a Jobbik kulcsfontosságú tézisei között. A természettel való összhang és különösen az, hogy az ember használja a technikát és ne fordítva. Vagy éppen az alkotmány kérdése. Ezek mind olyan tézisek, amelyek nem véletlenül vannak ott, ahol vannak. 2004 körül például többek között Vass Krisztián barátom nagyon bízott abban, hogy az ilyen kulcsfontosságú tézisekről Orbán és bandája is meggyőzhető. Be is léptek a Fideszbe (persze van közöttük a mai napig a magunkfajtából) és tudomásom szerint nem egy Evola könyvet adtak a kezébe és próbáltak vele erről érdemi vitát nyitni. Azt hiszem nem kell mondani, hogy teljesen reménytelenül. Az Úr már akkor olyan szinten fertőzött volt a kapitalizmus minden negatív hozadékától, hogy szerintem Evola elképzeléseinek alapjai már a tudatáig sem jutottak el. Szóval az autentikus jobboldali mozgalmakhoz (például a Kard-Kereszt-Korona Szövetséghez, vagy a tipikus evoliánus mozgalmakhoz) képest a Jobbik persze, hogy negatív értelemben hasonlítható csak, hiszen már azzal kilép a számunkra elfogadható keretből, hogy elfogadja a demokratikus rendet, és annak játékszabályai szerint próbálja megvalósítani elképzeléseit. Viszont abban legalább biztosak lehetünk, hogy Ők nem tették volna azt, amit Orbán Úr 1998 és 2002 között. Mindenkit gyűlölt Csurkával egyetemben, aki tőlük jobbra volt. Sokkal jobban üldözte azokat, akik esetleg megkérdőjelezték a fennálló rendszer létjogosultságát, mint a valódi fenyegetést jelentő elvtelen vadkapitalistákat. Ha mára sem tette túl magát ezen a „jó” tulajdonságán, akkor meggyőződésem, hogy számunkra vész idők jönnek.

3. Persze tévedhetünk, ahogy Evola is tévedett, hiszen hitt abban, hogy a Waffen-SS az ő előadásai által le tudja vetkőzni irányultságának azt a részét, ami teljes mértékben az Antikrisztus korának hozadéka volt. Viszont neki nem adatott meg, ami most megvan. Egyedül próbált meg változtatni, mi pedig szerencsére jóval többen vagyunk. (Persze semmit sem jelent a mennyiség, viszont ebben a helyzetben egy-egy személy jelenléte is fontos lehet.) De történjen bármi, mert ha a Jobbik a MIÉP sorsára is jut, én és velem együtt sokan mások emelt fővel tudunk távozni, hiszen létszemléletünket és világnézetünket egy percre sem változtattuk meg, ha esetleg engedményeket is adtunk. Mert mi nem vagyunk jobbikosok, csupán kerestük azt a pártot és mozgalmat, akik program szinten is megfontolják azokat a tradicionális princípiumokat, amelyeket követünk.

4. A Jobbik nem a Kuruc.INFO és ez fordítva is igaz, bármennyire is hihetetlen. Volt alkalmam hallani Gábort erről a kérdésről, és csak megerősíteni tudott abban, hogy semmiféle hatása sincs a Kuruc.INFO-ra. Bozótharcosoknak nevezte őket, akik lőnek mindenre ami él és mozog, aztán a végén megnézik, hogy barát volt e vagy ellenség. Ha ellenség, akkor nincs gond, ha meg barát, akkor elmondják, hogy barát volt, de azért nem hibátlan.

5. A magukat alapvetően is baloldalinak, liberálisnak definiáló pártokról persze nem véletlenül nem ejtek egy szót sem. Meggyőződéses demokratákkal, kapitalistákkal, vagy éppen liberálisokkal, de a sort sokáig folytathatnám, nekem nincs miről beszélnem. Ők teljes mértékben a rendszer részei, maradjanak csak ott ahol vannak és építsék tovább a demokráciát és a kapitalizmust. Az én aspektusomból ők nem mérvadóak.

Végül pedig Molnár Tamás pontjai arról (A hét csapás), hogy miért is nem tetszik a Jobbik a fennálló rendszernek, és az abban nyakig elmerült pártoknak, és miért akarják mindenáron eltaposni azt:

„Most nézzünk körül, konkrétan mégis mi okozta ezt a rémült felfordulást a köztársaság politikai szemétdombja körül:

1. A Jobbik új nemzeti kiegyezést kényszerít ki, új status quo-t alakít, amely során megbontja és felrúgja a késő-kádárkori titkos alkut, amely a nép feje felett a poszt- és neokommunisták között köttetett.
2. A Jobbik új politikai struktúrát teremt, szétfeszítve ezzel a gyarmatosításban érdekelt, harmonikus kétpártrendszer háttérhatalmi intézményeinek kereteit.
3. A Jobbik új elitet nevel, amellyel részben felszámolja, és valódi versenyre kényszeríti az eddigi kontraszelekció által kitermelt improduktív, tehetségtelen és korrupt politikai garnitúrát.
4. A Jobbik új, nacionalista, reakciós és ellenforradalmi generációt jelenít meg, amely a baloldali haladás- és egyenlőségvallás kizárólagos egyeduralmának felszámolására törekszik.
5. A Jobbik új kommunikációt, közbeszédet és stílust teremt, amely minőségében és eszközeiben túlmutat a már megcsontosodott politikai dogmákon és tabutémákon.
6. A Jobbik új nemzeti érdekvédelmet tematizál és realizál, amely szembeszáll a korlátlan globális és multinacionális behatolással, kizsákmányolással és gyarmatosítással.
7. A Jobbik új és hősies nemzeti mítoszt, kultuszt és ethoszt képvisel, amely az őskeresztény magyar hitvilágon és eredetmítoszon keresztül szakrális alternatívát kínál a judeo-keresztény tanokkal szemben. (Itt véleményem szerint a mellett pontosabb kifejezés lenne.)

Összegezve: Új nemzeti kiegyezés. Új politikai erőtér. Új elit. Új generáció. Új kommunikáció. Új nemzeti érdekvédelem. Új nemzeti mítosz. Ez a Jobbik hét csapása…”

Amiben persze sok minden van, ami egyáltalán nem új a szó materializált értelmében.
Azt hiszem, egyelőre ennyi. Az idő pedig eldönti, hogy igazunk volt e, vagy sem! Azért a választások második fordulójára minden talpon maradt barátomnak sok sikert kívánok, különösen Kisgergely Andrisnak itt Ózdon!

Álljanak itt Julius Evola, az utolsó római sorai:

„Felesleges optimista illúziókban ringatni magunkat: most egy korszak végén járunk. Nyugaton évszázadokon át különféle folyamatok bomlasztották -eleinte alig érzékelhetően, majd földcsuszamlásszerű gyorsasággal - az emberek normális és legitim intézményeit, elferdítve a létre, cselekvésre, megismerésre és küzdelemre vonatkozó emelkedettebb szemléletet. Ráadásul ezt a szédítő gyorsaságú zuhanó mozgást »haladásnak« nevezték. Mindenki a »haladás« himnuszát zengte, és azzal áltatta magát, hogy ez a civilizáció - az anyag és a gépek civilizációja - a par excellence civilizáció, az egész világtörténelem előre elrendelt célja. Egészen addig, amíg ennek az egész folyamatnak a végletes következményei rá nem döbbentettek némelyeket az újjászületés szükségességére.” (Julius Evola- Orientációk)