(Budapest, 2004. december 10.)
Arccal a sárban,
mesékkel a számban,
tükröket tördelek.
Lassan ébredek.
Hol vonatok futnak,
méhek poroznak,
terméketlen perceket.
Virágot tépkedek,
meglepem magam.
Január van,
még egy év elszaladt.
Hazám is elbukott.
Istent keresem,
és magammal harcolok.
csend legyen zene,
betépett hajnalok.
Ugye jobban vagy Drágám?!
Ma én is meghalok.
Arccal a sárban,
mesékkel a számban,
atyámhoz fordulok.
Várj, csak egy perc!
De a méreg hallgatott.
