Már több napja tartottuk a frontot, és már csak öten lehettünk. Mindnyájunknál egy – egy pisztoly, maximum öt golyóval. Végül kifogytunk, elhagyott minket minden erőnk, és az ellen elfoglalta bázisunkat.
Valamiféle csodafegyvert kerestek, amiről semmit sem tudtam. Mi lefegyverezve álltunk, miközben mindent felforgattak. Aztán találtak egy számomra addig ismeretlen rejtett járatot, ami mélyen a föld alá vezetett. Valaki erőset lökött rajtam, és én is a járat mélyén találtam magam. Miközben a földön húztak és rugdostak, egyszer csak egy hatalmas Oroszlán rohant felénk. Egy ajtón lépett elő, mint aki valamit védelmezni akar. Gondoltam, ez lenne hát a keresett csodafegyver?! És Ő volt, de minden bizonnyal ellenségeink nem erre számítottak, mert az Oroszlán mindenkit maga alá tepert, csak engem nem bántott, azért jött, hogy védelmezzen. Aztán újra kinyílt egy ajtó, amiből egy óriási Skorpió bújt elő, és rögtön az Oroszlánnak rontott. Tépték, zúzták egymást, azonban egyikük sem tudott győzedelmeskedni. Az Oroszlán elkapott és kimenekített onnan a fényre, a Skorpió pedig ellenségeinkkel a mélybe távozott.
Ültünk egy tisztáson egymás mellett, egy barát (talán Kofi lehetett), az Oroszlán és én. Aztán az Oroszlán megkért minket, hogy maradjunk, Ő követi ellenségeinket és a Skorpiót a járatok mélyén. Fél órás várakozás után rossz érzés fogott el minket, és új barátunk nyomába indultuk. A járatok felett, a szabad ég alatt maradva egy városhoz értünk, aztán egy üzlet bejáratánál gyanús dologra lettem figyelmes. A mieink közül ketten egy bebugyolált lénnyel ültek egy kisbuszban. Gyorsan felismertem, hogy két ismerősöm és a Skorpió az. Rohantam feléjük üvöltve, majd szétszakadtam a dühtől, ölni akartam… …de már késő volt, eltűntek Ők az árulók és a Skorpió is… Akkor kellett megtudnom, hogy az Oroszlánt tőrbe csalták, mert a járatokat elárasztották vízzel. Többet senki sem tudott. Én pedig á
lltam a könnyeimet törölve, és nem értettem, hogy ez, hogy történhetett meg.
Ekkor megcsörrent a telefonom és magamhoz tértem az álomból. Reggel fél 4 volt, éppen ma. Dávid keresett.
Aztán 4-kor Sikátorban nosztalgiázni, majd csalit venni a Tescóban és fél 6-ig értetlenkedni Máté fiamék előtt, hogy nem megyek horgászni, mert még aludnom kell. Köszi Dávid Koma! :) A Sefül azért jó volt...
Hazafutottam, visszafeküdtem az ágyba és volt még félórám az újabb álom előtt. Mindvégig tudtam Dávid mellett a száguldó kocsiban, hogy ki volt a Skorpió, de az Oroszlán örök rejtély marad, és talán jobb is így.
