(Paramparya.INFO, 2007. február 14.)
Egyszerű dolgunk lenne, ha a Biblia, a Bhagavad-Gíta, vagy a Korán, esetleg Julius Evola, René Guénon vagy éppenséggel László András sorait olvasva, minden erőfeszítés nélkül megtörténne az 'apokatastasis ton panton', és Önmagam mindenben felismerve, visszatérhetnék a Paradicsomba, Önmagamhoz.
Egyszerű dolgunk lenne, ha filozófusokat olvasva, és megtanulva életüket, filozófiájukat, mi is filozófusokká válnánk, ahogy ezt a modern világ főiskolái és egyetemei implicit módon elképzelik, és tanítják. Itt meg kell jegyeznem, hogy filozófia alatt az ezoterikus, tradicionális alapokon nyugvó filozófiát értem, hiszen a mindent mindennel kavaró, és a „lélek” vagy az „ész” ócska spekulációjából adódó filozófia csak ostoba makogása az elveszetteknek.
A filozófus szememben, a bölcsesség szeretetéből adódóan, realizálja azt, amiről „beszél”, amit szeret: a bölcsességet. Mert, hogy is történhetne az meg, hogy Szókratész a halálról szóló tanításai ellenére, amikor halálra ítélik elfut, elmenekül a halál elől, és gyáván hal meg. A filozófusnak meg kell valósítania a bölcsességet, különben a lélek rabjává válik, és elveszik a tisztítótűz bugyraiban, ha még nem „előbb”.
Egyszerű dolgunk lenne, ha csak beszélnünk kellene arról, ami egyszer megérintett, amit egyszer megláttunk. Ha a Princípiumnak, amit egyre erősebben érzünk, nem kellene megteremteni a körülményeket, és mindent elsöpörve megtörténne a szellemi integráció.
Azonban mi még gyávák vagyunk, hiszen ha nem lennénk azok, már Jézus jobbján lennénk a Paradicsomban. Gyávák vagyunk, és rettegünk attól, hogy elveszítsük azt, amiről annyi éven át elhittük, hogy maga az Élet. Amiről azt hittük, hogy beteljesítve anyáink, és atyáink parancsát, majd úgy kapjuk meg jutalmunkat, mint az ötöst az iskolában, vagy egy vállveregetést a munkahelyen.
Gyávák vagyunk, de bölcsességgel küzdünk gyávaságunk ellen.
Mestereinktől és tanítóinktól pedig nem megtanulandó történeteket, és gondolatokat kapunk, amit ész nélkül elmondunk újra és újra, hanem utat, amit a bölcsesség által belátva próbálunk befejezni.
Hiszen „komikus” az a helyzet, amikor egyesek ön-tömjénezésbe és szavakba fulladva, megtanulva a könyvek sorait, nem látják azt, ami a betűk között van. Biblia olvasókként „erkölcsössé” válnak, szexuális életet élve pedig azt hiszik, hogy a tantra útját járják. Emellett pedig én is „komikus” vagyok, hiszen annyi minden van még, amit nem lát a szem, mert a szemet még por fedi.
