(Bobmahír, 2010. november 8.)
Európa ma már nagyon keveset tud az áldozat és hűség ama tisztaságáról, mely mindent odaad és semmit sem kér. A nyugati „egyenjogúsítás" a pestisnél gyorsabban fertőzte meg az egész világot. Ma a nő szenved. Az egyetemen, a munkahelyen és otthon. Szenved a nő, és szenved a férfi is. A problémát kimondani könnyű, ám a megoldás egy évszázad homályába vész...
A tradicionális nő – amikor odaadta magát – nem önmagáért élt. Egy másik lény számára akart a mindenség lenni. Kiteljesedett, elvégezte feladatát, és pontosan a teljes önfeláldozással – a családra való odafigyeléssel, gyermekszüléssel, a gyermekek felnevelésével – vált magasabb rendűvé a közönséges férfinál. Boldog volt.
A modern nő, amikor nem akar önmaga lenni, amikor nem akarja „feladni" magát, tönkremegy. A feministák által fennen hirdetett „személyiség" megfosztja őt mindenfajta személyiségtől. A nő kizárólag nőként valósítja meg önmagát, és akkor emelkedik ugyanazon szintre, mint a harcos, vagy aszkéta férfi, ha szerető és anya.
A nőnek el kell magában sorvasztania mindazt, ami férfi, és a férfiban mindazt, ami nő: ez a nemek hagyományos törvénye. Míg az emberiség utolsó szabad korszakában, a középkorban, egy tizenhat éves fiú már harcosnak, komoly férfinak, férjjelöltnek számított, a mai harmincasok még mindig a számítógépes játékokat, fesztiválokat, kretén együttesek számainak tanulmányozását és a barátokkal való sörözést tekintik fő céljuknak az életben.
Azért, hogy a folyamat idáig jutott – ne tagadjuk – legfőképp a férfiak a hibásak. Az úgynevezett értelmiség azért, mert bedőlt a bomlasztó, szabadkőműves tanoknak, a hatalom, amiért nem állította azonnal falhoz a széplelkű álmodozókat, s a teljes férfinem, mert eltűrték, hogy a nők a fejükre nőjenek.
Másrészt persze hibásak a nők, a feminizmus, meg a szüfrazsett-mozgalom. Mert ugye, „könnyű Katit táncba vinni". És most, 2010-ben, szegény nők ott állnak árván, gyámoltalanul. S legfőképp csalódottan. Letörték a férfi férfiasságát, s nem értik, hogy a szegény, megalázott férfi miért kisfiú.
Jó lenne ha politikai ellenfeleink facebook üzenőfalunk bújása, és az azon lévő beszélgetések kinyomtatása előtt tájékozódnának a törvényi szabályozásról, és legalább tisztában lennének alapvető technikai dolgokkal. Bár az nekünk csak öröm, hogy fogalmuk sincs a közösségi oldalak működéséről. Arról nem beszélve, hogy másokkal megnézetni az állapotfrissítéseinket elég visszataszító dolog, és éppen egyenesnek sem nevezném, bár az igaz, hogy célravezető. Valójában nem is tudom, hogy miért értetlenkedek ezen a dolgon, hiszen október 3-án már bebizonyították, hogy céljuk elérése érdekében mindenre képesek. Az ilyen pillanatokban nem számít Nekik sem Isten, sem Ember, sem Haza, csak a győzelem (az effajta mentalitástól irtóztam egész életemben). Bár azon vitatkoznék, hogy az ilyen győzelem győzelemnek nevezhető e egyáltalán.
Honvédek!
"Iskoláinkban olyan osztályokat kell létrehozni, melyekben mindenféle gyerek tanul. Megengedhetetlenek az elitista osztályok. (...) ...a szegregáció és az elitista iskola elfogadásával csak azt a budai keresztény középosztályt lehet kiszolgálni, aki fintorog, ha a gyereke egy szegény családból származó padtársat kap. (...) Szerintem egy normális szülő nem engedheti meg magának, hogy a gyereke olyan osztályba járjon, ahol csak magafajtákat lát. (...) Közpénzből közoktatás van, egyenlő esélyekkel. Akinek ez nem tetszik, fizesse meg a magánoktatást. (...) Adatokkal tudom bizonyítani, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket felvállaló osztályokban nem romlik a tanulmányi eredmény, és nem romlik a közösség. Aki mást állít, hazudik. (...) ...az integráció kérdésében én nem tudok kompromisszumot kötni, elmegyek a falig."