(Bobmahír, 2010. november 8.)
Európa ma már nagyon keveset tud az áldozat és hűség ama tisztaságáról, mely mindent odaad és semmit sem kér. A nyugati „egyenjogúsítás" a pestisnél gyorsabban fertőzte meg az egész világot. Ma a nő szenved. Az egyetemen, a munkahelyen és otthon. Szenved a nő, és szenved a férfi is. A problémát kimondani könnyű, ám a megoldás egy évszázad homályába vész...
A tradicionális nő – amikor odaadta magát – nem önmagáért élt. Egy másik lény számára akart a mindenség lenni. Kiteljesedett, elvégezte feladatát, és pontosan a teljes önfeláldozással – a családra való odafigyeléssel, gyermekszüléssel, a gyermekek felnevelésével – vált magasabb rendűvé a közönséges férfinál. Boldog volt.
A modern nő, amikor nem akar önmaga lenni, amikor nem akarja „feladni" magát, tönkremegy. A feministák által fennen hirdetett „személyiség" megfosztja őt mindenfajta személyiségtől. A nő kizárólag nőként valósítja meg önmagát, és akkor emelkedik ugyanazon szintre, mint a harcos, vagy aszkéta férfi, ha szerető és anya.
A nőnek el kell magában sorvasztania mindazt, ami férfi, és a férfiban mindazt, ami nő: ez a nemek hagyományos törvénye. Míg az emberiség utolsó szabad korszakában, a középkorban, egy tizenhat éves fiú már harcosnak, komoly férfinak, férjjelöltnek számított, a mai harmincasok még mindig a számítógépes játékokat, fesztiválokat, kretén együttesek számainak tanulmányozását és a barátokkal való sörözést tekintik fő céljuknak az életben.
Azért, hogy a folyamat idáig jutott – ne tagadjuk – legfőképp a férfiak a hibásak. Az úgynevezett értelmiség azért, mert bedőlt a bomlasztó, szabadkőműves tanoknak, a hatalom, amiért nem állította azonnal falhoz a széplelkű álmodozókat, s a teljes férfinem, mert eltűrték, hogy a nők a fejükre nőjenek.
Másrészt persze hibásak a nők, a feminizmus, meg a szüfrazsett-mozgalom. Mert ugye, „könnyű Katit táncba vinni". És most, 2010-ben, szegény nők ott állnak árván, gyámoltalanul. S legfőképp csalódottan. Letörték a férfi férfiasságát, s nem értik, hogy a szegény, megalázott férfi miért kisfiú.
