Háttal álmodó

‎"Már csak néhány perc még és indul a gép
rajta leszek majd én is mindenképp
elvisz az utam messzire innen már
hát így ér véget ez is, mint minden más
pedig még nem is érkeztem túl rég
...mindegy, hol járnék máskép
nem úgy, mint aki szó nélkül szökött
ha így alakult, jobb hogy ha elköszönök
szakad az eső
kifut az idő
azt hittem mindig
hogy több van még
zavar a moraj
szakad a vonal
egy percem van még
mit mondhatnék
kezemben ott van az egyetlen érme
ha két oldala is van, mit érne
ha feldobnám, feldobna tán
ha leesne, végre meghallanám
hogy kapcsol a gép, én is kapcsolok
a legjobb lesz, ha kivárom, mit dob
nem vesz fel, úgy tetted mellé
lassan én is indulok hazafelé
lehet, azelőtt hívtalak párszor
eszembe jutott, járhattam bárhol
lehet, nem is gondoltam jól át
hogy mit akarok, amíg foglalt voltál
és most is sokat kérdeznék, bár
csak egyetlen választ vártam
most van az, amikor indulni kell
verem az üveget nincs aki rám figyel
szakad az eső
kifut az idő
azt hittem mindig
hogy több van még
zavar a moraj
szakad a vonal
egy percem van még
mit mondhatnék"

Mindenkinek csendet Barátaim, mert a kétharmad, az kétharmad. ;)

De miért is jut eszembe manapság mindig René Guénon és Evola Mester?! Lázadas a modern világ ellen, A mennyiség uralma és az idők jelei, avagy a Modern világ válsága... Persze a sort folytathatnánk.

És, hogy is hihetnénk azoknak, akiknek már a neve is hazugság. Mert nem fiatalok. Bebizonyították a médiatörvénnyel, az "új alapító atyákkal", vagy éppen a Schmitt-üggyel, hogy nem is demokraták. A legnagyobb bűnük pedig, hogy a kereszténységet áruba bocsájtják, a Hit Gyülekezettel pacsiznak és játszák a "szentet". De „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.

Már több napja tartottuk a frontot, és már csak öten lehettünk. Mindnyájunknál egy – egy pisztoly, maximum öt golyóval. Végül kifogytunk, elhagyott minket minden erőnk, és az ellen elfoglalta bázisunkat.

Valamiféle csodafegyvert kerestek, amiről semmit sem tudtam. Mi lefegyverezve álltunk, miközben mindent felforgattak. Aztán találtak egy számomra addig ismeretlen rejtett járatot, ami mélyen a föld alá vezetett. Valaki erőset lökött rajtam, és én is a járat mélyén találtam magam. Miközben a földön húztak és rugdostak, egyszer csak egy hatalmas Oroszlán rohant felénk. Egy ajtón lépett elő, mint aki valamit védelmezni akar. Gondoltam, ez lenne hát a keresett csodafegyver?! És Ő volt, de minden bizonnyal ellenségeink nem erre számítottak, mert az Oroszlán mindenkit maga alá tepert, csak engem nem bántott, azért jött, hogy védelmezzen. Aztán újra kinyílt egy ajtó, amiből egy óriási Skorpió bújt elő, és rögtön az Oroszlánnak rontott. Tépték, zúzták egymást, azonban egyikük sem tudott győzedelmeskedni. Az Oroszlán elkapott és kimenekített onnan a fényre, a Skorpió pedig ellenségeinkkel a mélybe távozott.

Ültünk egy tisztáson egymás mellett, egy barát (talán Kofi lehetett), az Oroszlán és én. Aztán az Oroszlán megkért minket, hogy maradjunk, Ő követi ellenségeinket és a Skorpiót a járatok mélyén. Fél órás várakozás után rossz érzés fogott el minket, és új barátunk nyomába indultuk. A járatok felett, a szabad ég alatt maradva egy városhoz értünk, aztán egy üzlet bejáratánál gyanús dologra lettem figyelmes. A mieink közül ketten egy bebugyolált lénnyel ültek egy kisbuszban. Gyorsan felismertem, hogy két ismerősöm és a Skorpió az. Rohantam feléjük üvöltve, majd szétszakadtam a dühtől, ölni akartam… …de már késő volt, eltűntek Ők az árulók és a Skorpió is… Akkor kellett megtudnom, hogy az Oroszlánt tőrbe csalták, mert a járatokat elárasztották vízzel. Többet senki sem tudott. Én pedig álltam a könnyeimet törölve, és nem értettem, hogy ez, hogy történhetett meg.

Ekkor megcsörrent a telefonom és magamhoz tértem az álomból. Reggel fél 4 volt, éppen ma. Dávid keresett.

Aztán 4-kor Sikátorban nosztalgiázni, majd csalit venni a Tescóban és fél 6-ig értetlenkedni Máté fiamék előtt, hogy nem megyek horgászni, mert még aludnom kell. Köszi Dávid Koma! :) A Sefül azért jó volt...

Hazafutottam, visszafeküdtem az ágyba és volt még félórám az újabb álom előtt. Mindvégig tudtam Dávid mellett a száguldó kocsiban, hogy ki volt a Skorpió, de az Oroszlán örök rejtély marad, és talán jobb is így.

Balázs Anyukájával sikerült beszélni, mert szegény épp alszik. Most értek haza Rakamazról, de most sem tudnak többet. A rendőrök készpénznek veszik, hogy Ádám belefulladt, de azt mondják, hogy minimum 6 nap kell annak, hogy a víz feldobjon egy testet. Balázs teljesen kész van szegény, de az Anyukájának is nagyon keserű volt a hangja, azt hittem, a sírást is elkezdi. Aki tudja, tényleg hívja Őket, mert nagyon maguk alatt vannak, és szükségük van minden bíztató szóra! Balázs száma: (70) --------

http://www.boon.hu/hirek/baleset-bunugy/cikk/eltunt-egy-24-eves-arloi-fiatalember/cn/news-20100720-11484304

Ezt hallgattam velük utóljára május 15-én és 16-án.