(Budapest, 2004. július 4.)
Ostoba álmokat kergetek!
Vinnyogok, ha másra néz!
Őrülten morgok,
a vadat számmal tépkedem!
Az életéhség felemészt!
Valaha értettem Zeuszt,
a Napban megleltem arcomat!
Jézus, Buddha - bölcs istenek,
megköveztem a Titánokat!
De kegyetlen árnyak jöttek,
Góg és Magóg a jelre várt:
Csak szél ringatja a kürtöket!
Pusztuljon hát a vár!
Fegyver dörrent, s roppant a csont,
szerelem lett az értelem!
Vad ösztönök mutatják a célt,
s a jó irányt nem lelem!
A delírium lett új hitem,
a Hold ad új vallásokat,
a szemekben Északot keresem,
de Dél tölti meg a váramat!
Megölték bennem az Istent,
de tőlem kapták a mérgeket,
a kriptába én zártam be lelkem,
és én teremtettem Lucifert!
Nehéz keresztem a Golgotára húzom,
lándzsával, szögekkel átdöföm magam,
végre bevégzem a sorsom:
ma újra meglelem Önmagam!
