(Paramparya.INFO, 2007. január 11.)
Érdekes, hogy a katolikusok az index, vagyis pontosabban Tóta W. írásai közül, az előbőr (ahogy ő nevezi) történetével kapcsolatban adtak hangot felháborodásuknak, míg az Agnosztikus hiszekegy című írásáról nem nagyon ejtettek szót. Pedig valójában annak a "cikknek" kellett volna a középpontba kerülnie.
Persze, az nem kerülhet, mert az a szomorú igazság, hogy a keresztények többsége azonkívül, hogy az „értelmes ember vallásos” és, hogy „minél jobban ismeri valaki a természettudományokat, annál inkább vallásos” (sic!), képtelen megfogalmazni épkézláb érveket az agnosztikus/ateista gondolkodással szemben.
Ami pedig a legszomorúbb, hogy a legtöbb magát vallásosnak tartó személy, aki felháborodik W. írásain, valójában ugyanazon az elvi bázison határozza meg önmagát, és életét. Ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, ugyanúgy él, maximum néha feldereng benne egy számára is megfoghatatlan hit, amiről valójában semmi fogalma. Így mikor kilép vallása protokolláris, formai keretei közül, majdnem ugyanott helyezkedik el, mint azok az emberek akiknek semmi közük a valláshoz. Bizonyítékok keresésére pedig tökéletes helyet biztosítanak például a katolikus templomok, különös tekintettel a falvak megmaradt „maradvány vallása” szempontjából. Hiszen mindenki megtalálható a falakon belül: még az ateisták az a rétege is, aki valójában mindent tagad, ami túl van a megfoghatón, az anyagon. Emellett pedig olyan emberek, akik szerint a vallásnak semmi köze például a világnézethez, vagy a kultúrához, hiszen ezek teljesen szétválasztható dolgok. Nem is szeretnék tovább példálózni, hiszen találhatunk még rengeteg hátborzongató példát erre a személyes környezetünkben is.
Tény, hogy az agnosztikus/ateistának nehéz bármit is elmondani, hiszen amire nem tudja a választ „tudományosan”, azt vissza is dobja, hogy: igen, ez sötét területe a tudománynak, az emberiségnek, nem tudhatjuk.
Mircea Eliade munkásságát ma már a „vallástudomány” is kiemelkedő helyen kezeli, és könyveinek bizonyos százalékát oktatják az egyetemeken, főiskolákon is. Azért ez a példa, mert A szent és a profán című művével ma már mindenki találkozhatott aki akart. Így az abban kifejtett gondolatokat mindenki ismerheti. Sőt, aki szembeszáll a számára megfoghatatlannal, és azzal amit a „nem tudom” kategóriába sorol, jó ha az effajta műveket elolvassa gondolatainak kifejtése előtt. Tételezzük fel, hogy olvasta mondjuk ezt Tóta W. és így írja cikkeit. Bár létszemléletéből adódóan ez elég abszurd feltételezés, hiszen minden bizonnyal az előszó után a szemétre vetné e művet. Azonban ha mégis, felmerül a kérdés, hogy az agnosztikus/ateistáknak mi lehet arról a véleménye, hogy a „primitívnek” (sic!) nevezett népek életmódjának minden mozdulatát egy felűről vezérelt elv hatotta át, és úgy, hogy ezek a népek a legtöbb esetben nem is tudtak egymás létezéséről, de ha tudtak is, nem törekedtek a mai vallásközi párbeszédre, hiszen ami saját megszentelt világukon kívül állt az idegen volt, szentségtelen és ellenséges. Persze ismerjük a választ: nem tudhatjuk! Vagy esetleg ezt könnyedén a társadalmi fejlődés korai szakaszának tekintik. Az igazság azonban az, hogy a vallásnak csupán jelenleg manifesztálódó formáival foglalkoznak. Azon túl nem is látnak semmit, és nekik a Star Wars, a Biblia, vagy a Korán ugyanaz: mese. Így amíg a tudomány jelenlegi állásával kapcsolatban próbálnak napra készek maradni, a vallásokkal kapcsolatban még annyi fáradságot sem vesznek, hogy megkaparják a felszínt. Valójában azonban nem a vallásokkal kapcsolatban nem vesznek ezek az emberek fáradságot, hanem magukkal szemben. Így fogalmazódhatnak meg ezek a sorok: „Akár van Isten, akár nincs, akár van halhatatlanság, akár nincs - gonoszság másokat kínozni pusztán szórakozásból; a barátság, a szolidaritás, a szeretet és az önbecsülés pedig egy tökéletesen Isten nélküli világban is a legfőbb emberi értékek közé tartozik.” Hiszen, hogy veszi egy ateista az alapot arra, hogy azt mondja: gonoszság. Mitől lesz számára gonosz a gonosz? Attól, hogy sérti az érdekeit? Hogy alakulnak ki szemléletében ezek az ellentét párok? Vagy számára ez talán a társadalmi norma hatása amire az ember tanítható? Persze rengeteg kérdést feltehetnénk ezzel kapcsolatban. Azonban valójában felesleges, hiszen a vallásra nekik jó okra van szükség („bármiféle jó ok arra, hogy higgyünk egy időn és téren kívüli, transzcendens, személyes, teremtő valóságban?”).
Okra, mint például akkor, ha éhesek. Esznek. Vagy akkor amikor unatkoznak. Így felesleges is a kérdés, hogy nem látnak e abban valamiféle „öröktől valót”, valami ideát, amit úgy hívnak, jó és rossz, vagy erény és hitványság?!
Mert azzal együtt, hogy tudjuk, a vallás egy válságtermék, nem azért „született”, hogy jóvoltából elterpeszkedhessünk. Hanem egy negatív folyamat ellenpólusaként, ami még, mint „megvalósítási út” nyitva maradt az emberek számára. Természetesen amit ma vallásnak neveznek, már meg sem közelíti nemcsak, hogy a religiot, ami „összeköt”, de már a konfessziót, a „megvallást” sem. Hiszen, hogy köthetne össze valamivel, ha az egyik résztvevő megvakult. Ha pedig vak, hogy vallhatná meg azt, amit „nem lát”.
Így az agnosztikus/ateistáknak például a kereszténységről alkotott elképzelése (például W. írásai a baptisták karácsonyi szolgáltatásáról: ajándékozás, segélycsomagok stb.), amely szerint egyrészről idióták, másrészről pedig ha már vannak, akkor a posta szerű szeretetszolgálatot teljesítsék be, valósággá vált. Hiszen ma már, nem többek olyan szervezeteknél, amelyek gyűjtéseket szerveznek, segélycsomagokat adnak és egyik fő oka ennek, hogy pontosan azokhoz az elképzelésekhez alkalmazkodtak, amelyeket tagadniuk kellene.
A katolikusok pedig, ha utolsóként is, de a hierarchiában alulra helyezték magukat amikor engedtek annak, hogy „figyelembe kell venni” a tudomány elképzeléseit, végül pedig már párbeszédre törekedtek elvakult istentagadókkal is (párbeszéd a kommunistákkal). Az Antikrisztus érájának olyan résztvevőivé váltak, aki nem szemben áll azzal, hanem a részesévé válik. És nem olyan értelemben, hogy viseli a fenevad számát, ami természetesen elkerülhetetlen, hanem észre sem véve a fenevadot, „terjeszti azt”.
A magyarországi viszonyokat és közvetlen környezetemet figyelembe véve születtek ezek a sorok, de szétnézve a világban, kétlem, hogy valahol jobb lenne a helyzet.
Tóta W. Árpádhoz és az általa propagált agnosztikus/ateisták oldalához a lenti címek vezetnek. Ahogy a „teológia” tanárom fogalmazott, csak akkor olvasd, ha nagyon, de nagyon nincs másra időd:
http://w.blog.hu/2006/12/06/p19891#more19891
http://www.szabadgondolkodo.hu/ateizmus/
http://www.freeweb.hu/ateizmus/atfiloz.html
