Vona Gábor a magyar-izraeli kapcsolatok problémáiról:
Végre valaki egyenesen beszélt az Országgyűlésben az egyik legégetőbb magyar sorskérdésről! Nagyon jellemző a többiek részéről a reakció.
A komcsik rendőrért, ügyészért kiáltottak, szegény Németh Zsolt pedig - akinek szemlátomást egyre nehezebb megmagyarázni a megmagyarázhatatlan dolgokat - érvek helyett jelzőkkel dobálózott, miközben szerelmet vallott Izraelnek. Aki nem hajlandó szembenézni az egyik legfőbb magyar sorskérdéssel, az adja át helyét azoknak, akik képesek erre.
Martonyi szerint mély barátság van Magyarország és Izrael között. Valaki szólhatna neki, hogy ezen "mélybarát" országban - a világon egyedül - tömegek örvendeztek a vörösiszap-katasztrófának, és e "méylbarát" országból válogatott szélhámosok, bűnözők és ragadozó "befektetők" özönlenek ide (lásd Joáv Blumot vagy épp az előző izraeli nagykövetet, lásd az ingatlanpiac letarolását és a magyar cégek kivéreztetését szabályos gazdasági sakterként), nagyobb pusztítást végezve, mint egy sáskajárás. És az új rendszer sajnálatos módon e téren ragaszkodik a régi politikához. A sáskajárást bírálni tilos, aki megteszi, az gonosz náci, Izrael a "mélybarátunk", a felében-harmadában csordogáló számonkérés csak MSZP-seket érint, az SZDSZ-es gazemberek menlevelet kapnak, sőt, sokan közülük pozícióban maradnak, vagy épp most kerülnek helyzetbe. A parazitáknak ugyanis mindegy, miféle gazdaállaton élősködnek. Ideje lenne politikailag ciánozni, és megszabadulni az Izrael-lobbitól.
És nyilván azt sem kérdezte meg Martonyi "mélybarátjától", az erőszakkal létrehozott Izrael területén őshonos araboktól hűségesküt követelő rasszista Lieberman külügyminisztertől, hogy mégis mit kerestek izraeli kémrepülők Magyarország légterében, ugyan mi lehetett az a "rutingyakorlat", amit nekik föltétlenül épp itt kellett elvégezniük. A külügy továbbra is a kormány leggyengébb láncszeme, akárcsak 1998 és 2002 között.
Forrás: iwiw.hu
