Azt hiszem, hogy ma sokkal nagyobb jelentősége van ennek a pár sornak, mint azt az Úr 2004. évében gondoltam volna.
(Budapest, 2004. szeptember 23. - Dalszövegnek született, de végül szavak között maradt.)
Gyenge vagy, gyáva vagy,
hogy ölelni tudj,
gyenge vagy, gyáva vagy,
hogy szeretni tudj,
gyenge vagy, gyáva vagy,
hogy jobb létet remélj,
miattad látok a szemekben infernális rettegést!
Nyomodban káosz és pusztulás,
veled a lélekgyilkosok hada,
már tükörbe nézni sem mersz,
így, hogy szúrod szívembe kardodat?!
Elveszítettél mindent,
engem a mélybe löksz,
közben magad sem leled,
vágyak és álmok állnak kettőnk között!
Hírekből ismered az életet,
elmondják, hogy formáld magad,
úgy érzem, neked még nem hozták hírül,
létezik világ a gépeden kívül!
Nézz szembe velem, magaddal,
halj meg végre, hogy élni tudj,
értsd meg, hogy nélkülem nem lehetsz,
bennem leled meg otthonod!
Betegség, öregség, halál -
Csak ez biztos ma már,
de te gyenge vagy, gyáva vagy,
hogy ölelni tudj,
gyenge vagy, gyáva vagy,
hogy szeretni tudj,
gyenge vagy, gyáva vagy,
hogy jobb létet remélj,
miattad látok a szemekben infernális rettegést!
