(Budapest, 2004. október 26.)
Bánat pusztít vagy öröm,
emlékek vagy a jelen költemény,
szerelem ez vagy közöny,
álomkép vagy rettegés?!
Kényszer vagy önként teszem,
álmodom vagy felébredtem már,
Istennel vagy a Tükörképpel,
népemért vagy egy árulás?!
Pusztít itt minden - nincs öröm,
az emlék ás jelen-sírokat,
szerelmem megölte a közöny,
s az álomkép elmaradt!
Kényszer volt, pedig szabadnak hittem,
s ébren álmodtam tovább,
Önmagát fojtotta meg Isten,
népem szentté tette az árulást!
Élek, de balgán hallgatok,
csak nekem füzetbe írom a reményt,
te vagy ki mindent rám hagyott,
igen te: a nem kívánatos személy!
