Háttal álmodó

Mivel a jövő hét folyamán az egykori Hangonyi Civilház és Könyvtár (Bartók Béla Művelődési Ház) kiürítése megtörténik (felújítás lesz, hogy IKSZT lehessen majd pár hónap múlva), és mivel minden bizonnyal én már soha nem térek vissza a megszokott falak közé, kérek mindenkit, aki az elmúlt öt évben megfordult itt, hogy vegye fel velem minél előbb a kapcsolatot. Egy búcsú LAN partit még mindenképp szeretnénk összehozni, és nem ártana pár fénykép sem még, esetleg élménybeszámolók. A megszokott falak között mindenki számára volt itt elég szomorúság, de szerencsére annál több öröm is. Köszönöm Nektek, hogy megismerhettelek Titeket, és segíthettünk egymásnak amikor már senki nem segített! Egyelőre még nem tűnök el, hiszen sok mindenkinek van még befejezetlen ügye, és természetesen ezeket a dolgokat megoldjuk, ha kell majd otthonról is. Végleg persze egyébként sem tűnök el, mert az Összefogás Hangonyért Egyesület tagjaként továbbra is folytatom az elkezdett munkát, hiszen ez most a legfontosabb! Az általam, általunk elkezdett dolgokat, rendezvényeket pedig természetesen továbbvisszük. Többek között a Közöd! Napot, a Föld Napját, a Gyermek- és Sport Napot, az emlékművek felújítását, a túrákat, a tájház további építését, a felsőhangonyi focikat, a koncerteket, de a sort sokáig folytathatnám. Az én, a mi szellemi termékeink mellett így természetesen a végletekig kiállunk. Legyen akár szó a pálos rendi kolostor emlékművéről, a Hangonyi Tájházról, vagy éppen az általunk létrehozott honlapokról (persze amelyekre nem kaptunk hivatali megbízást). Isten Veletek Barátaim, bár ez nem búcsú, hanem egy új kor kezdete, amiben sokunknak helye kell, hogy legyen!

‎"Egyszerűen képtelen lakatot tenni a szájára. Miért nem tudja elképzelni azt, hogy egyszer valaki más mondja ki az igazságot? Miért kell Önnek mindig az áldozatnak lennie? Ne legyen már ilyen! Legalább egyszer tanuljon a saját hibájából, és most már kerülje el ezeket a csapdákat! Meglehet, hogy időről időre szántszándékkal csalják tőrbe, hogy aztán elvághassák az útját. Akkor aztán mihez kezd?" Inkább nem is mondom, hogy miben sántikáltam, mielőtt ez megjött... :)

Nem azért járnak kevesen meccsre, mert létezik futballhuliganizmus (ami amúgy nagyon ritkán érinti a stadionokat), hanem azért, mert szar a foci. És ha most a futballhoz iszonyúan nem értő emberek kitiltják a leghűségesebb szurkolókat, akkor még kevesebben lesznek. Jó foci kell, szurkolóbarát meccsidőpontok, normális kiszolgálás (büfé, vécé, parkolás, stb.), és akkor majd sokan mennek meccsre. Az pedig ostoba demagógia, hogy a huligánok miatt nem járnak a meccsre családok. Járnak. Az, amit huliganizmusnak neveznek, akkor is jelen volt, amikor nyolcvanezer ember ment ki a kettős rangadókra. Csak akkor még foci is volt. A magyar futball rákfenéje nem a fanatikus szurkoló, hanem a korrupció, a bunda, a hozzá nem értés, a belterjesség egyfelől, a huszadrangú idegen zsoldosok alkalmazása másfelől. Az is hazugság, hogy Angliában megszűnt a huliganizmus. Nem szűnt meg, továbbra is létezik. Arról van szó, hogy a szervezett szurkolói csoportok nem vásárolhatók meg, önálló, markáns véleménynyilvánításuk pedig zavarja a futballban kizárólag üzletet kereső alakok profithajszolás. Majd lesz nálunk is megvásárolható papírtenyérrel tapsikolós-ülős-tévének integetős-arcot kifestős fogyasztó idióták masszája, de nem lesz lélek, nem lesz szurkolás. Üzlet az egész. Ezért gyűlölöm a modern focit. (Ágoston Balázs)

Íme az angol példa: https://www.youtube.com/watch?v=Ph5qeytaRH8

(Paramparya.INFO, 2007. január 11.)

Érdekes, hogy a katolikusok az index, vagyis pontosabban Tóta W. írásai közül, az előbőr (ahogy ő nevezi) történetével kapcsolatban adtak hangot felháborodásuknak, míg az Agnosztikus hiszekegy című írásáról nem nagyon ejtettek szót. Pedig valójában annak a "cikknek" kellett volna a középpontba kerülnie.
Persze, az nem kerülhet, mert az a szomorú igazság, hogy a keresztények többsége azonkívül, hogy az „értelmes ember vallásos” és, hogy „minél jobban ismeri valaki a természettudományokat, annál inkább vallásos” (sic!), képtelen megfogalmazni épkézláb érveket az agnosztikus/ateista gondolkodással szemben.
Ami pedig a legszomorúbb, hogy a legtöbb magát vallásosnak tartó személy, aki felháborodik W. írásain, valójában ugyanazon az elvi bázison határozza meg önmagát, és életét. Ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, ugyanúgy él, maximum néha feldereng benne egy számára is megfoghatatlan hit, amiről valójában semmi fogalma. Így mikor kilép vallása protokolláris, formai keretei közül, majdnem ugyanott helyezkedik el, mint azok az emberek akiknek semmi közük a valláshoz. Bizonyítékok keresésére pedig tökéletes helyet biztosítanak például a katolikus templomok, különös tekintettel a falvak megmaradt „maradvány vallása” szempontjából. Hiszen mindenki megtalálható a falakon belül: még az ateisták az a rétege is, aki valójában mindent tagad, ami túl van a megfoghatón, az anyagon. Emellett pedig olyan emberek, akik szerint a vallásnak semmi köze például a világnézethez, vagy a kultúrához, hiszen ezek teljesen szétválasztható dolgok. Nem is szeretnék tovább példálózni, hiszen találhatunk még rengeteg hátborzongató példát erre a személyes környezetünkben is.
Tény, hogy az agnosztikus/ateistának nehéz bármit is elmondani, hiszen amire nem tudja a választ „tudományosan”, azt vissza is dobja, hogy: igen, ez sötét területe a tudománynak, az emberiségnek, nem tudhatjuk.
Mircea Eliade munkásságát ma már a „vallástudomány” is kiemelkedő helyen kezeli, és könyveinek bizonyos százalékát oktatják az egyetemeken, főiskolákon is. Azért ez a példa, mert A szent és a profán című művével ma már mindenki találkozhatott aki akart. Így az abban kifejtett gondolatokat mindenki ismerheti. Sőt, aki szembeszáll a számára megfoghatatlannal, és azzal amit a „nem tudom” kategóriába sorol, jó ha az effajta műveket elolvassa gondolatainak kifejtése előtt. Tételezzük fel, hogy olvasta mondjuk ezt Tóta W. és így írja cikkeit. Bár létszemléletéből adódóan ez elég abszurd feltételezés, hiszen minden bizonnyal az előszó után a szemétre vetné e művet. Azonban ha mégis, felmerül a kérdés, hogy az agnosztikus/ateistáknak mi lehet arról a véleménye, hogy a „primitívnek” (sic!) nevezett népek életmódjának minden mozdulatát egy felűről vezérelt elv hatotta át, és úgy, hogy ezek a népek a legtöbb esetben nem is tudtak egymás létezéséről, de ha tudtak is, nem törekedtek a mai vallásközi párbeszédre, hiszen ami saját megszentelt világukon kívül állt az idegen volt, szentségtelen és ellenséges. Persze ismerjük a választ: nem tudhatjuk! Vagy esetleg ezt könnyedén a társadalmi fejlődés korai szakaszának tekintik. Az igazság azonban az, hogy a vallásnak csupán jelenleg manifesztálódó formáival foglalkoznak. Azon túl nem is látnak semmit, és nekik a Star Wars, a Biblia, vagy a Korán ugyanaz: mese. Így amíg a tudomány jelenlegi állásával kapcsolatban próbálnak napra készek maradni, a vallásokkal kapcsolatban még annyi fáradságot sem vesznek, hogy megkaparják a felszínt. Valójában azonban nem a vallásokkal kapcsolatban nem vesznek ezek az emberek fáradságot, hanem magukkal szemben. Így fogalmazódhatnak meg ezek a sorok: „Akár van Isten, akár nincs, akár van halhatatlanság, akár nincs - gonoszság másokat kínozni pusztán szórakozásból; a barátság, a szolidaritás, a szeretet és az önbecsülés pedig egy tökéletesen Isten nélküli világban is a legfőbb emberi értékek közé tartozik.” Hiszen, hogy veszi egy ateista az alapot arra, hogy azt mondja: gonoszság. Mitől lesz számára gonosz a gonosz? Attól, hogy sérti az érdekeit? Hogy alakulnak ki szemléletében ezek az ellentét párok? Vagy számára ez talán a társadalmi norma hatása amire az ember tanítható? Persze rengeteg kérdést feltehetnénk ezzel kapcsolatban. Azonban valójában felesleges, hiszen a vallásra nekik jó okra van szükség („bármiféle jó ok arra, hogy higgyünk egy időn és téren kívüli, transzcendens, személyes, teremtő valóságban?”).
Okra, mint például akkor, ha éhesek. Esznek. Vagy akkor amikor unatkoznak. Így felesleges is a kérdés, hogy nem látnak e abban valamiféle „öröktől valót”, valami ideát, amit úgy hívnak, jó és rossz, vagy erény és hitványság?!
Mert azzal együtt, hogy tudjuk, a vallás egy válságtermék, nem azért „született”, hogy jóvoltából elterpeszkedhessünk. Hanem egy negatív folyamat ellenpólusaként, ami még, mint „megvalósítási út” nyitva maradt az emberek számára. Természetesen amit ma vallásnak neveznek, már meg sem közelíti nemcsak, hogy a religiot, ami „összeköt”, de már a konfessziót, a „megvallást” sem. Hiszen, hogy köthetne össze valamivel, ha az egyik résztvevő megvakult. Ha pedig vak, hogy vallhatná meg azt, amit „nem lát”.
Így az agnosztikus/ateistáknak például a kereszténységről alkotott elképzelése (például W. írásai a baptisták karácsonyi szolgáltatásáról: ajándékozás, segélycsomagok stb.), amely szerint egyrészről idióták, másrészről pedig ha már vannak, akkor a posta szerű szeretetszolgálatot teljesítsék be, valósággá vált. Hiszen ma már, nem többek olyan szervezeteknél, amelyek gyűjtéseket szerveznek, segélycsomagokat adnak és egyik fő oka ennek, hogy pontosan azokhoz az elképzelésekhez alkalmazkodtak, amelyeket tagadniuk kellene.
A katolikusok pedig, ha utolsóként is, de a hierarchiában alulra helyezték magukat amikor engedtek annak, hogy „figyelembe kell venni” a tudomány elképzeléseit, végül pedig már párbeszédre törekedtek elvakult istentagadókkal is (párbeszéd a kommunistákkal). Az Antikrisztus érájának olyan résztvevőivé váltak, aki nem szemben áll azzal, hanem a részesévé válik. És nem olyan értelemben, hogy viseli a fenevad számát, ami természetesen elkerülhetetlen, hanem észre sem véve a fenevadot, „terjeszti azt”.
A magyarországi viszonyokat és közvetlen környezetemet figyelembe véve születtek ezek a sorok, de szétnézve a világban, kétlem, hogy valahol jobb lenne a helyzet.
Tóta W. Árpádhoz és az általa propagált agnosztikus/ateisták oldalához a lenti címek vezetnek. Ahogy a „teológia” tanárom fogalmazott, csak akkor olvasd, ha nagyon, de nagyon nincs másra időd:

http://w.blog.hu/2006/12/06/p19891#more19891
http://www.szabadgondolkodo.hu/ateizmus/
http://www.freeweb.hu/ateizmus/atfiloz.html

(Budapest, 2004. október 26.)

Bánat pusztít vagy öröm,
emlékek vagy a jelen költemény,
szerelem ez vagy közöny,
álomkép vagy rettegés?!
Kényszer vagy önként teszem,
álmodom vagy felébredtem már,
Istennel vagy a Tükörképpel,
népemért vagy egy árulás?!

Pusztít itt minden - nincs öröm,
az emlék ás jelen-sírokat,
szerelmem megölte a közöny,
s az álomkép elmaradt!
Kényszer volt, pedig szabadnak hittem,
s ébren álmodtam tovább,
Önmagát fojtotta meg Isten,
népem szentté tette az árulást!

Élek, de balgán hallgatok,
csak nekem füzetbe írom a reményt,
te vagy ki mindent rám hagyott,
igen te: a nem kívánatos személy!