Lélekölő dilemmák forgácsolják minden becsületes ember életét az új évezredben. Kik ősi hitben, értékekben élik meg a mindennapokat, kik szerint a hősiesség, az erő, a becsület és a hűség igenis erény… Nos e világ nem nekik teremtetett. A kor, amibe születtek, nem az övék, idegen tőlük, és ellenük való minden, amit ma értékként tűznek ki a metropolisok üvegvárainak falára. Mert a rég múlt idők harcosai, bölcsei és krónikásai e modern világban nem többek, mint naiv idealisták és ábrándozók. A bajtársiasság, a hűség és a becsület mostanra gyengeséggé lett, a hit, hősiesség és altruizmus csak a bolondok érdeme már. Mert most, ha valaki nem tolvaj: hát ostoba, s a becsület nem a becsületességben van; a becsület az, ha mások előtt kérkedhetik az ember. Boldogtalanság, meg nem értettség és gyötrő lelki fájdalom a jussuk, hisz nem adják oda magukat olcsó kurtizánokként holmi közönséges matériákért azoknak, kik aljas módon kerítették hatalmukba az emberi elméket, felszámolva minden értéket, lerombolva minden igazodási pontot, hogy senki ne tudhassa már, mi a jó és mi a rossz. Letűnt korok kísértetei e hadfiak, modern idők tévelygő lelkei mind, kik nyitott szemmel, becsülettel és ősi hittel járják a világot. Ők azok, akik bizonyosan nem az életben fogják fellelni a teljességet. S bár minden elveik ellen szól, ők rendületlenül hiszik azt, mit Janus Pannonius írt egykoron: Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal, s minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs.
A tárca eredeti fellelhetősége: Nagyítás
